kis lilik

Hazai előfordulás
Rendszeres, kisszámú átvonuló, elsősorban az Alföldön. A 20. század első felében még az átvonuló vadlúd csapatok 10–15%-át tette ki. Ezen becslések leginkább a terítékadatokból származnak és valószínűleg túlzóak is. Keve 1960-ban még tömeges átvonuló és áttelelő fajként említi a Hortobágyra, 1984-ben már úgy jellemzi, hogy a Hortobágyon fordul elő átvonuláson és télen is, nyugatra egyre ritkuló számban, a Dunántúlon csak kivételesen.
A fennoskandináv populáció ősszel és tavasszal is hazánkat érinti a költőhely és a görögországi telelőhely közti vonuláson. Egyedei szinte kizárólag a Hortobágy középső és északi részén fordulnak elő, tradicionálisan a Hortobágyi-halastó és szűkebb vonzáskörzetében lévő szikes gyepeken. Ősszel szeptember második felében érkeznek és októberben továbbvonulnak a telelőhely felé. A tartózkodás időtartama az ezredforduló óta szignifikánsan csökken, megjelenésük az utóbbi időben több évben ki is maradt. Tavasszal többnyire március második hetében érkeznek és április második felében vonulnak tovább.
A nyugat-szibériai madarak hazánk jelentősebb vadlúd gyülekező területein fordulnak elő a nagy lilikek tömegeiben, ahol mennyiségük 2014 óta növekszik. A nyugat-szibériai állományból származó egyedek október második felétől április első feléig bukkannak föl, a legnagyobb mennyiségben a Hortobágyon.

Természetvédelem
Az 1940-es évektől kezdve drasztikusan csökkenni kezdett teljes világállománya, melynek okai elsősorban a túlzott vadászat és az élőhelyvesztés voltak. Ekkor az addig egybefüggő fészkelőterület három részre szakadt (Fennoskandinávia, Nyugat- és Kelet-Szibéria). A fennoskandináv állomány mélypontja a 2000-es évek közepén volt, amikor nálunk is mindössze 20–40 példányt észleltek. Ebben az időszakban zajlott egy átfogó fajvédelmi beavatkozás a fészkelőterülettől a telelőterületekig, az átvonulási helyeket is beleértve. Ezt követően lassú emelkedésnek indult a Hortobágyon átvonulók összlétszáma, bár az őszi időszakban a tartózkodási idő csökkenése aggodalomra ad okot. A legsürgetőbb feladat a fajmegőrzési tervben megfogalmazott beavatkozások (érintett halastavak megfelelő vízkormányzása, Hortobágyi-halastó menti laposok elöntése, árasztása, táplálkozó és pihenőhelyek legeltetéses kezelése stb.) maradéktalan megvalósítása. A legfontosabb vadludas élőhelyeken biztosítani kell a nyugodt éjszakázóhelyet, a közvetlen közelben pedig pionírokban gazdag, rövidre legeltetett gyepeket kell kialakítani. A Tiszántúlon december 1-ig biztosítani kellene a vadlúd vadászati mentességet.

Forrás: Tar J. 2022. Kis lilik. – In: Szép T., Csörgő T., Halmos G., Lovászi P., Nagy K. & Schmidt A. (szerk.) Magyarország madáratlasza. 2., javított és kiegészített kiadás. – Agrárminisztérium, Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület, Budapest, pp. 85–86.